A Rechnitzer Galéria következő kiállítása három fiatal alkotó munkáit állítja egymással dialógusba – a már korábban a galériában bemutatkozó KÁLÓCZY Eszter mellett CSAPÓ Júlia és KLING Emma munkái először lesznek láthatóak. Festményeikben, képtárgyaiban és installációkban a kint és a bent különböző értelmezései kerülnek párbeszédbe: a belső, szubjektív terek folyamatos feszültségbe lépnek a külső, objektíven leírható és megismerhető környezettel.
A művek a következő kérdésekre keresik a választ: milyen viszonyban áll egymással a körülöttünk lévő dolgok racionális feltérképezése, megismerése és mindennek személyes lenyomata? Hogyan hatnak vissza szubjektív testérzeteink, egyéni tapasztalataink, rejtett énrészeink, arra, ahogyan a világot látjuk? Egyáltalán, hogyan tudunk kapcsolódni ahhoz, ami az emberen kívüli és az azon túli dimenzió – legyen szó akár saját tudatalattinkról, álmainkról vagy nem-emberi létezőkről? A három művész érzéki munkáikban, a figurativ festészetet újragondolva gondolkoznak ezen kérdésekről.
Huminilowicz Vanda számára a képbe való belépés, a kép mint esemény, az azzal való találkozás válik elsődlegessé. A művész első vizuális élménye egy lengyelországi, częstochowai fekete madonna ikon látványa volt, amelyről úgy érezte: beszél hozzá, megszólítja, kapcsolódásra invitálja.
ULBERT Ádám első egyéni kiállítása a Rechnitzer Galériában a tüskésség fogalmára épül. Kiindulópontja a művészettörténet által idealizált “tökéletes” (lágy, puha, kerekded, szimmetrikus) forma és annak kritikája. A könnyen megközelíthetővel szemben a természet olyan egyéb “formáiból” inspirálódik, amelyek éppen ezzel ellentétesek: szúrósak, tüskések, csípősek vagy élesek.
A Rechnitzer Galériában megrendezésre kerülő bemutatkozó kiállításán, Geibl Kata a There is Nothing New Under the Sun című fotókönyvének anyagát mutatja be. A tárlat a monográfia válogatott fotóiból és a hozzájuk kapcsolódó írásokból áll össze, egy erre az alkalomra újragondolt verzióban. A magyarul Nincs új a nap alatt-ra fordítható sorozat éles kritikát fogalmaz meg a későkapitalista társadalom működésmódjával kapcsolatban.
Kiállító művészek: DANKÓ Boglárka, KÁDÁR Emese, MÁRVÁNY Berta, RÁCZ Rebeka és TÁNCOS Anna. Kurátor: SÁRAI Vanda
Kálóczy Eszter (1994) és Tranker Kata (1989) közös kiállítása megtörtént és elképzelt helyzeteken, érzelmi és testi narratívákon, ismerős, mégis ismeretlen dimenziókon keresztül vezetnek valahova messzire és mélyre, ahol falakkal körülvett terek, archaikus figurák, emlékfoszlányok, kimerevített arcok, talán életünk egykori szereplői várnak. Egyszerre vagyunk résztvevői és csupán megfigyelői önmagunk jelenidejének és a párhuzamos múltban való létezésünk egymásmellettiségének.
“So she ran to the arms of America
And she kissed the powers that be
And someone told me (someone told me)
That the gods believe in nothing
So with empty hands I pray
And I tell myself one day
They just might see me
They just might see me”
Kovács Kira (1998) első önálló kiállítása a Rechnitzer Galériában legfrissebb munkáiból és az egyetemi évek alatt készült festményeiből válogat.