KOVÁCS Kira

Unrealistic fears of Óbuda mums, 2022

akril, olajpasztel, vászon, 150×200 cm

A művészről

Kovács Kira (1998) festményei nem statikus alkotások, hanem összetett, dinamikus hálózatok, ahol a képek vizualitása és jelentése szoros kölcsönhatásban áll: egymással szimbiózisban léteznek. Egy-egy alkotás szerves része egy nagyobb narratívának, amelyben a képek egymást kiegészítve, mélyebb rétegekhez vezetnek el. Kovács műveiben gyakran személyes történeteket jelenít meg, azonban nemcsak saját tapasztalatát, hanem a befogadói élmény szubjektív jellegét is hangsúlyosnak tekinti. Művészetében tehát fontos szerepet játszik a narratívák alakíthatósága és összekapcsolhatósága; arra invitálja a nézőket, hogy úgy foglalkozzanak műegyüttesével, mintha az egy végtelen, folyamatosan változó történet lenne.

A festmények narratív jellege a mesék és a képzőművészet kapcsolatán keresztül bontakozik ki. Valós élményekből táplálkozó munkáiban nyitott értelmezési lehetőségeket teremt, végső soron arra törekedve, hogy festményei ne csupán egyirányú vizuális élményként, hanem párbeszédként működjenek mű és befogadó között, vagy talán, ami még fontosabb, befogadó és befogadó között. Különböző festészeti stílusokat ötvöz, vegyes technikával készíti montázsszerű műveit. Eszköztárában megtalálható az akrilfesték mellett a pasztellkréta, a grafit, a szén, csakúgy, mint az airbrush technika vagy akár a hagyományos olajfesték. E sokszínű megközelítés érvényesül diploma előtti képein, amelyeken határozott kiindulópont vagy előre megadott értelmezési tartomány nélkül járhat végig a befogadó tekintete a festmények sűrű szövetén, s ahol a számára fontos szubjektív olvasat érvényesülhet.

Új munkáiban azonban megfigyelhető egy hagyományosabb képrendezési elv, amely diorámaszerűen építi fel a megkomponált jelenet rétegeit, olykor fehérre mázolt háttérrel kiemelve a festmény alanyát, nem egyszer szürke színű és nemtelen anonim figuraként. Alakja megtestesíti az értelmezőt és egyben az útkeresőt is, aki mint kiindulópont jelenik meg, útját és történetét a különböző képi elemek vezetik. A jelek és elemek tehát egyre erősebben szolgálnak mankóul mind az alkotó, mind a befogadó saját útjának és értelmezésének felfedezésében, átölelve a műalkotásokban rejlő sokféle és egymással összefüggő narratívát. A festészeti nyelv változását a képeken visszatérő spraywall-elemek, a mászótermek falairól ismerős kapaszkodók jelképezik, melyek metaforaként szolgálnak a navigáció segítésére, szó szerinti és szimbolikus értelemben egyaránt. A spraywall nem rendelkezik előre meghatározott útvonalakkal, így a mászók maguk dönthetik el, milyen sorrendben használják a fogásokat, mindez a szabadság érzését kínálja egy strukturált kereten belül. Azaz a különböző formájú és méretű mászófogásokkal sűrűn ellátott falak analógiát kínálnak a szabadság és a struktúra közötti bonyolult egyensúlyra, amely a művész munkáiban kiemelt jelentőségű. Kovács tehát metaforával élve párhuzamot von művészete, illetve a sportot strukturáló szabályok és elemek közt, hangsúlyozva az útvonal, a nehézségi szint, az A-ból a B pontba való eljutás fontosságát. Ez a szembeállítás az önrendelkezésre mint egy meghatározott rendszeren belüli autonóm lehetőségre utal.

TANULMÁNYOK

2018-2024
Magyar Képzőművészeti Egyetem

2023
University of Arts in Belgrade (Erasmus)

KIÁLLÍTÁSOK

2024

Spraywall, Rechnitzer Galéria

2023
Make it through the line, reset art space, Budapest

CSOPORTOS KIÁLLÍTÁSOK

2023
Fuego en la sangre- FLU openLab, Belgrád

2022
We are all strangers in someone else’s Paradise, MKE Profil, Budapest

2020
Virágzás, Sesztina Galéria, DebreceN