Ulbert Ádám (1984) képzőművész és kutató, aki elsősorban a modernitás, az ökológia és a science-fiction közötti kapcsolatok feltárására összpontosít.
Az absztrakció és a figurativitás határán egyensúlyozó festményeiben azt vizsgálja, hogy a korai ökológiai eszmék – amelyek sok tekintetben meghatározták a 19-20. század fordulóját, – hogyan szűrődtek át a képzőművészet formanyelvébe. Kutatás-alapú művészetének homlokterében tehát az ökológiai tudatosság kialakulásának és jelenben való újraértelmezésének feltárása áll. Munkáit erőteljesen inspirálja a tudományos-fantasztikus irodalom és látásmód, valamint a biomorf ábrázolások kialakulásának története.
Művészi működésmódjára a “vissza a jövőbe” attitűd jellemző, amelynek értelmében a jövőről alkotott múltbeli elképzeléseket vizsgálja ugyanakkor azt is elképzeli, hogyan látszódna a bolygónk, ha a jövőből valaki rátekintene. Elképzelt és valós entitások, nem-emberi élőlények, mágikus jelenségek uralják festményeit, szobrait és mozgóképes munkáit. Ahogy fogalmaz: “Hipotézisem szerint, a korai modernista művészek és gondolkodók közül sokan, akik a biológia, a pszichológia, a design és gyakran a néprajz ötvözésével foglalkoztak, valójában egy kiterjesztett ökológiai érzékenység alapjait fektették le.”