KLING Emma (1996) művészeti gyakorlatának középpontjában a festészet, a szobrászat, az installáció és a szöveg közötti fordítási és átalakulási folyamatok állnak. Munkáit nyitott kutatási térként értelmezi, ahol a személyes tapasztalat és az elméleti kutatás egymást alakítva fonódik össze. Festményei vászonra és fára készülnek, ugyanakkor szobrászati elemek, installációk, szövegek és kiadványok formájában is megjelennek.
Munkáiban kiemelt szerepet kap az önmegismerés folyamata, a test érzékelése és folyamatos átalakulása. Visszatérő motívuma a balatoni strandokról ismert „csigaöltöző”, amely az átmenetiség, a metamorfózis és az identitás változó állapotainak metaforájaként jelenik meg. A privát és a nyilvános, a belső és a külső, a védelem és a kiszolgáltatottság közötti feszültség munkáinak meghatározó szervezőelve. Festészetében gyakran jelennek meg fluid formák, a többszörös perspektívák, az árnyékok, a hiány és a negatív terek. Különösen foglalkoztatja mindaz, ami rejtve marad vagy csak közvetetten válik láthatóvá: a test lenyomatai, az árnyék mint pszichológiai és társadalmi metafora, valamint a láthatatlan munkák és tapasztalatok vizuális megjeleníthetősége.
Kling képi és térbeli munkái gyakran kilépnek a festészet hagyományos keretei közül, és a nézőt egyszerre játékos, érzékeny és nyugtalanító helyzetek elé állítják. Minden kiállítása egy folyamatosan alakuló kutatási és alkotói folyamat ideiglenes állomásaként értelmezhető.
A Rechnitzer Galéria kiállítása három fiatal alkotó munkáit állítja egymással dialógusba – a már korábban a galériában bemutatkozó KÁLÓCZY Eszter mellett CSAPÓ Júlia és KLING Emma munkái először láthatóak a galériában. Festményeikben, képtárgyaikban és installációkban a kint és a bent különböző értelmezései kerülnek párbeszédbe: a belső, szubjektív terek folyamatos feszültségbe lépnek a külső, objektíven leírható és megismerhető környezettel.