CSAPÓ Júlia, KÁLÓCZY Eszter, KLING Emma: Benső terek

a

CSAPÓ Júlia, KÁLÓCZY Eszter, KLING Emma: Benső terek

2026. március 26 - május 14.

A Rechnitzer Galéria kiállítása három fiatal alkotó munkáit állítja egymással dialógusba – a már korábban a galériában bemutatkozó Kálóczy Eszter mellett Csapó Júlia és Kling Emma munkái először láthatóak a galériában. Festményeikben, képtárgyaikban és installációkban a kint és a bent különböző értelmezései kerülnek párbeszédbe: a belső, szubjektív terek folyamatos feszültségbe lépnek a külső, objektíven leírható és megismerhető környezettel. A művek a következő kérdésekre keresik a választ: milyen viszonyban áll egymással a körülöttünk lévő dolgok racionális feltérképezése, megismerése és mindennek a személyes lenyomata? Hogyan hatnak vissza szubjektív testérzeteink, egyéni tapasztalataink, rejtett énrészeink, arra, ahogyan a világot látjuk? Egyáltalán, hogyan tudunk kapcsolódni ahhoz, ami az emberen kívüli és az azon túli dimenzió – legyen szó akár saját tudatalattinkról, álmainkról vagy nem-emberi létezőkről? A három művész érzéki munkáikban, a figuratív festészetet újragondolva gondolkoznak ezen kérdésekről.

Csapó Júliát a tájkép kortárs átértelmezéséből kiindulva, jelenleg az emberi megismerés, észlelés lehetőségei és korlátai foglalkoztatják. Mint Enyedi Ildikó új filmjének főszereplőit, őt is az érdekli, létre tud-e jönni kapcsolat, és ha igen, milyen minőségű emberi és nem-emberi között? A művészre nagy hatással volt Hartmut Rosa szociológus rezonancia-elmélete, mely szerint az ember és a világ közötti ideális viszony nem a dominancián vagy az összeolvadáson, hanem kölcsönös megszólításon és válaszon alapul – ahol mindkét fél megérinti és átformálja a másikat, miközben megőrzi saját különállását. A festményeken látható, a tájban egyszerre alámerülő, elvesző és azzal kölcsönhatásba lépő áttetsző alakok ezt a típusú kapcsolódást idézik meg. Az elemek és bizonyos természeti jelenségek is hangsúlyosak a festményeken: a víz vagy a barlang mind olyan terepek, ahol a nem-emberivel való találkozás meg tud történni; a rózsaszín, lila vagy kékeszöld “membrántestek” pedig egy olyan taktilis észlelést hangsúlyoznak, ahol a testen keresztüli, szomatikus tapasztalás válik elsődlegessé.

Ezek a barlangszerű terek és üregek továbbviszik a látogatót Kálóczy Eszter új festményeihez és rajzaihoz, akinél gyakran kapcsolódnak össze a belső folyamatok, emlékek és álmok ábrázolása olyan természeti jelenségekkel, melyek a rejtettséget vagy a tudatalattit szimbolizálják. Új sorozatában is álmaiból, azok vizuális világából inspirálódik a művész, amelyekben elfelejtett és elnyomott emlékeink sejlenek fel, a maguk töredezettségében és zűrzavarában. Kálóczy szerint ezek a tapasztalatok aktívan alakítják a jelenünket és ahogy a körülöttünk lévő világhoz viszonyulunk: munkáiban arra törekszik, hogy láthatóvá tegye ezeket a sokszor nehezen verbalizálható érzeteket és viszonyulásokat. Szürrealizmusba hajló, pasztellszínű kompozícióin egymáshoz kapcsolódni próbáló, de mégis különálló alakok láthatók saját belső világukba, mint egyfajta erődbe zárva. Ám a képek mozgalmassága, a gesztusok dinamizmusa azt is sejteti, hogy az elme, mint erődítmény, egyben dinamikus és változásra képes: egyszerre védi és támogatja az egyént abban, hogy miközben szembenéz benső félelmeivel, merjen kapcsolódni a külvilághoz.

Az önmegismerés folyamata, a saját testünk tapasztalata, folyamatos átalakulása válik hangsúlyossá Kling Emma installációban és festményeiben is. A balatoni strandokról ismerős “csiga öltöző” struktúrája többször visszatér munkáiban – a kiállításon ezúttal egy lecsupaszított, csontvázszerű verziót láthat a közönség. Az öltözőkabin a test átmenetiségének, metamorfózisának lesz a terepe, amely egyszerre biztonságos, privát hely, miközben a nyilvános térben helyezkedik el. Ez a feszültség a kint és a bent, a személyes és a nyilvános, a védelmező és a klausztrofób között adja Kling munkáinak törékeny egyensúlyát. A test rétegeinek bizonyos életszakaszokban való levedlése, lehántása, az ehhez kapcsolódó érzések és frusztrációk mindennapjainkra való hatása során jut el munkáiban az árnyék motívumáig, amikor az alakoknak már csak egyfajta lenyomata látszik és a test hiánya válik jelentőségtelivé. Ebből fakadóan, Kling festészeti stílusára jellemző a fluiditással, a többféle perspektívával, az árnyékokkal, a hiánnyal és a negatív formákkal való játék – hogy az, ami elsőre nem látszik, vagy ami árnyékban marad (akár pszichológiai szempontból, Jung nyomán az “árnyék-énünkre” vagy általánosságban a nők által végzett láthatatlan munkára utalva) ugyanolyan fontos, mint ami látható. A művész képtárgyai pedig kilépnek a fal síkjából és mindezen kérdéseket egyszerre játékos és zavarbaejtő formában mutatják be.

A kiállítás kurátora: GADÓ Flóra

CSAPÓ JÚLIA

CSAPÓ Júlia (1999) Győrben született, jelenleg Budapesten él és dolgozik. A Magyar Képzőművészeti Egyetem festőművész szakán diplomázott 2023-ban, 2021-ben a Lisszaboni Egyetem művészeti karán tanult.
Munkásságában az emberi és nem-emberi világ szövevényes kapcsolatrendszerét vizsgálja a képi reprezentáció mintázatain keresztül. Meghatározó médiuma a festészet, amelyben különböző vizuális és gondolati forrásokat kapcsol össze. Képeiben geológiai és biológiai ábrák, digitális jelek, személyes történetek, szubjektív érzetek, mitológiai motívumok és filozófiai elméletek rétegződnek egymásra.

2025-ben a kassai KAIR rezidencia program ösztöndíjasa volt. Számos hazai kiállításon vett részt, munkái megtalálhatók a Leopold Bloom Gyűjteményben.

KÁLÓCZY ESZTER

KÁLÓCZY Eszter (1994) Budapesten él és dolgozik, 2024-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán.

Alkotásainak középpontjában az önmegismerés, a családi dinamikák és az emberi kapcsolatok állnak. Képei olyan örök érvényű érzelmeket jelenítenek meg, mint a bűntudat, a féltékenység vagy a társas magány. Alakjai gyakran kortalanok, androgün vonásaik pedig erősítik ezen érzelmek univerzalitását. Grimaszaik, testtartásuk, egymásnak feszülésük az emberi kapcsolódás és a sebezhetőség kettősségét tükrözi. Kálóczy figurái mindig hordoznak egyfajta disszonanciát; egymással látszólag nem képesek zöld ágra vergődni, inkább környezetükkel léteznek szimbiózisban.

Munkái számos budapesti kiállításon voltak láthatóak.

KLING EMMA

KLING Emma (1996) Bécsben él és dolgozik, a bécsi Universität für angewandte Kunst festészet és animáció szakán végzett, vendéghallgatóként egy szemesztert a düsseldorfi Kunstakademie képzésén töltött.

Kling Emma munkái a festészet, az installáció és a szöveg közötti fordítási folyamatokat vizsgálják. Gyakorlatát nyitott térként értelmezi, ahol személyes tapasztalatok és elméleti megfontolások fonódnak össze. Festményei vászonra és fára készülnek, emellett szobrászati elemek, installációk, szövegek és kiadványok formájában is megjelennek. Ezek a médiumok egymással kölcsönhatásban alakulnak a kutatás és az alkotás folyamata során. A festészet ebben a gyakorlatban többszörösen referenciális médiumként jelenik meg, amely folyamatosan újrafogalmazódik és amelyen keresztül a test, a láthatóság és a tér kérdései értelmeződnek újra.

2024-ben diploma kiállítása elnyerte az Angewandte és Bécs városa által alapított Vanessa Preger–McGillivray-díjat, 2025-ben Esterházy Art Awardra jelölték. Munkái nemzetközi kiállításokon voltak láthatók többek között Bécsben, Londonban és Budapesten.