Jakub JANOVSKY: Ground / Luca PATAKI: Nem látja a fától az erdőt

a

Jakub JANOVSKÝ: Ground

Luca PATAKI:
Nem látja a fától az erdőt

2026. szeptember 16. - november 04.

Jakub JANOVSKÝ: Ground
A cseh képzőművész festményei egy sajátosan posztszocialista perspektívából készülnek. Eközben nagyon is nemzetköziek: magukon hordozzák a például Luc Tuymans által képviselt kortárs nyugat-európai figuratív festészeti esztétikát is, annak egszisztencialista vilégképével együtt. Enyhén nyugtalanító csendéletein hétköznapi székek egy letűnt világ alkatrészeiként, használóik nélkül, magányosan sejlenek fel. Janovsky hol különböző, épített konstrukcióban mutatja be ezeket a tárgyakat, hol éppen magányosan, megrongálódva, funkciójától megfosztva. Mindkét esetben igaz, hogy egyre kevésbé stabilitást, inkább bizonytalanságot tükröznek ezek a székek. Magukban hordozzák a szocializmus sok esetben feldolgozatlan történéseit, ezeknek a – személyestől a kollektívig tartó – eseményeknek állítanak sajátos emlékművet.

Luca PATAKI: Nem látja a fától az erdőt
A Rechnitzer Galéria terébe készülő, helyspecifikus installációjában Pataki Luca a fából, mint szimbólumból indul ki. Ennek kapcsán a gyökéreresztés, növekedés, átalakulás, rejtőzködés folyamatai érdeklik – rajzain a személyes megélések kapcsolódnak össze olyan mindenkit érintő kérdésekkel, mint az otthonkeresés, a hazatérés / visszatérés élménye vagy a saját út megtalálásnak tapasztalata. A galéria lenti tere két részre oszlik: a belső tér egyfajta barlanggá alakul, a tudatalattit és befelé figyelés aktusát reprezentálva, míg a külső térben az expresszív rajzok dominálnak, beavatva a látogatót Pataki különböző mítoszok által is inspirált gondolkodásába ciklikusságról, transzformációról valamint nem utolsósorban az alkotás, a rajzolás a művész életében betöltött kulcsfontosságú szerepéről. Kint és bent, sötét és világos, üresség és telítettség feszültségei érdeklik Patakit és ezek vonulnak végig az installáció különböző szintjein is.

JAKUB JANOVSKÝ

Jakub Janovský (1984, Jihlava, Cseh Köztársaság) cseh művész, akinek alkotói gyakorlata elsősorban a festészetben és a rajzban gyökerezik, amelyet installációk és térbeli beavatkozások egészítenek ki. Munkásságában az ismerős és az idegen közötti bizonytalan területet tárja fel, alakokat, belső tereket, építészeti töredékeket és elképzelt helyzeteket ötvözve, hogy pszichológiailag feszültségteljes világokat teremtsen. Janovský festményei gyakran keltik az elszigeteltség, a sebezhetőség, az unalom és a bizonytalanság érzését, ugyanakkor teret hagynak a játékosságnak, az abszurditásnak és a fekete humorának is. Ahelyett, hogy egyértelműen meghatározott narratívákat mutatna be, olyan többértelmű jeleneteket alkot, amelyekben az emlékezet, a képzelet és a mindennapi tapasztalatok keresztezik egymást.

Janovský munkásságában visszatérő téma az emberek és az általuk lakott terek közötti kapcsolat. Belső terek, elhagyott helyek, játszóterek, játékok és különféle szerkezeti formák olyan helyszínekké válnak, ahol egyszerre érezhető az intimitás és a nyugtalanság. Installációi ezt a megközelítést kiterjesztik a fizikai térre, lehetővé téve, hogy az egyes művek, tárgyak és építészeti elemek olyan környezetet alkossanak, amelybe a néző beléphet és megtapasztalhatja azokat. Akár a festészetben, akár az installációkban, Janovskýt a rend és az instabilitás, a védelem és a bezártság, az ártatlanság és a fenyegetés közötti feszültség érdekli.

Janovský a Prágai Képzőművészeti Akadémián tanult, Jitka Svobodová vezette rajzstúdióban. Munkáit széles körben bemutatták Csehországban és nemzetközi szinten egyaránt, többek között a Prágai Nemzeti Galériában, a Prágai Városi Galériában, a kutná horai GASK-ban, a prágai Václav Špála Galériában, a pforzheimi Kunstvereinben, a győri Torulában, valamint a drezdai Ostrale Biennálén. Elnyerte az NG 333-díjat és a 2024-es Sport in Art-díjat festészet kategóriában. Művei megtalálhatók a Prágai Nemzeti Galéria, a Prágai Városi Galéria és a GASK gyűjteményeiben, valamint európai és amerikai magángyűjteményekben.

LUCA PATAKI

Pataki Luca (1999, Budapest) Drezdában és Budapesten él és dolgozik.Tanulmányait 2022-ben végezte a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán. Az egyetemi évei során a képsík lehetőségeinek határaival foglalkozott, munkái fokozatosan egészültek ki rajzi, digitális és installatív elemekkel. Az elmúlt években Erasmus-ösztöndíjjal (2020–21) Drezdában tanult a Hochschule für Bildende Künstén, majd Erasmus+ tanulmányi gyakorlaton volt Berlinben (2022–23). 2022-ben a documenta fifteen CAMP Notes on Education című projektjének koordinátoraként és tanáraként működött közre, melyhez Pók Tímea Blossom című, társadalmi érzékenyítésre fókuszáló projektje kapcsán csatlakozott. 2023-ban a DAAD-ösztöndíj elnyerésével tért vissza a drezdai Hochschule für Bildende Künstére egy posztgraduális képzés elvégzésére, ahol számos lehetősége nyílt a szakmai életben nemzetközi kapcsolatokat építeni.

2022 óta tagja a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesületnek (FKSE) és számos további projekt szervezője és résztvevője, mint például az EU4ART nemzetközi együttműködésben is részt vett. 2021-ben elnyerte a Ludwig Alapítvány Díját, 2018-ban pedig a Barcsay-díjat.

Munkáit az önvizsgálat, a tudatalatti feltérképezése és a labirintusmotívum inspirálja, melyeken keresztül a személyes és egyetemes kérdéseket fogalmaz meg. Műveinek alapját gyakran az úgynevezett „ötperces rajzai” adják, amelyek egy, több mint ezer vázlatból álló, komplex gondolati hálót alkotnak. Témái között az automatizmus, a kettősség, a rejtvényszerűség és a küzdelem szerepelnek, amelyeket intuitív és konceptuális megközelítéssel dolgoz fel.

Rendszeresen szerepel egyéni és csoportos kiállításokon, az utóbbi években egyre nagyobb gyakorisággal külföldön is. 2024-ben nyílt első külföldi önálló kiállítás Idea címmel a drezdai Galerie goldene Pfortéban. 2025-ben a Robert-Sterl-Preis díjazottja, melynek elnyerésével összefüggésben 2025 októberének végén nyílik következő egyéni kiállítása.